Kihasználhattál kedvedre, de most, hogy rájöttem, sajnálom de itt a vége.

De azért még mindig utállak

Nem bírok aludni.
Hiányod tart ébren, kezem elkezdett remegni.

Érintésed után.
Hogy megfoghassam arcodat, szemeidbe bámulván.

Te én vagyok.
Lelkem mióta ismerlek, két testben lakott.

Mennyi idő még….
Mennyi, amíg összefor e két.

Síri akarok.
Hogy könnyem elfolyjon hozzád, egy helyben maradok.

De aztán felkelek,
S futni fogok, mint még soha annyira sebesen,

Egyenesen hozzád,
Hogy könnyeimtől szárazra töröljem orcád.

Szeretlek. Nagyon.
Nem hittem hogy ilyet mondok, míg élek e világon.